Teát évezredek óta készítünk. Tanulatlan, jakvajszagú sültparasztok is képesek rá immáron 3000 éve. Még azok is, akik metaforikusan olyan távol lüktetnek a kicsit is haladó és intellektuálisan mérvadó univerzum ütőerétől, mint egyszeri Zámbó Krisztián a jazzkonzervatóriumtól. Mindösszesen vízre van…

Vászka nagybecsű olvasónk kiváló észrevétele.  A szóról valami igen perverz, a szexuális felhangoktól sem egészen mentes, rafinált kínzási mód ugrik be, amelyhez feltétlenül szükség van egy kacsatollra, amelyet azonban nem feltétlenül a kínzást végző személy kezébe képzelünk bele…

Mi több: kilépni a komfortzónából. Titkos vezetéknevű Modorosblog-olvasó Tímea Eszter tűéles találata, a szociolingvisztika és az eredetkutatás határmezsgyéjéről, nagytisztelettel. Híven fejezi ki azt a mélymagyar, nyomasztó érzésvilágot, hogy a világ túl nagy, és…

Sosem hittük volna, hogy az amúgy a tehetsége felől nézve mélységesen tisztelt, de különben a virtuális térben úgy ideológiailag, mint érdeklődés tekintetében tőlünk kontinensnyi távolságra elhelyezkedő Szily László blogger kollégával valaha egy véleményplatformra…

A -ded hangzású csökevény után a másik olyan kis bisz-basz, ami bebizonyítja: még csak szónak sem kell lennie egy betűsornak ahhoz, hogy idegesítsen minket. Ha nyájas olvasónk hozzánk hasonlóan bantu törzsek feketemágiával fűszerezett szertartásaira asszociál e remek kis…

Azon, rendkívül aljas viselkedésű szavaink egyike, amelyek érzelemmentes eredeti formájukat megtartva, ám jelentésüket levetkőzve, alkalmasak a politikailag látszólag korrekt ócsárolás…

Doboscukorba ragadt hajszálnál is idegesítőbb szófordulat, amelynek kimondását láthatóan soha nem előzi meg az agy rendeltetésszerű használata. Valahányszor hallom, kedvem támad megkérdezni, mégis melyik az az étel- vagy italféleség, amelyet rosszul elkészítve - odaégetve,…

Képtelenek vagyunk bizonyos képzettársításoktól elvonatkoztatni ezen kifejezés hallatán. Lelki szemeink előtt egy szerencsétlen jószág sejlik fel, amiből még élő állapotában kis darabkákat vagdosnak le, akárha körömkéket gombás lábujjakról, de most komolyan, és akkor ezt…

De tényleg: minek? A nyelvi konzervativizmusnak ugyan megvan a maga szerepe, de a hasonló ostobaságok túltengése eredményezi aztán, hogy amikor meg akarod mutatni gyerekednek a Gőgös Gúnár Gedeont, rájössz, hogy 2 szavanként magyarázatot kell fűznöd a versek mellé. Nincs…

A tömörség jegyében csak annyit mondanánk, ennek a kifejezésnek egyetlen valódi jelentése van, az, hogy "Gyakorlatilag senkit sem érdekel."